6.fejezet-Pofonok az élettől

(Réka szemszöge)

Nap lassan telt, de azért vége lett. Szintia nagy szerencsétlenségére. Amikor haza értem ő már otthon volt és ártatlanul gépezett. Na igen, biztos valamelyik másik ilyen kedves cikkét írja. Odarobbantam mellé és mielőtt rájöttem volna mit csinálok lekevertem neki egy hatalmas pofont. Erre persze akcióba léptek a védekező reflexei és én is kaptam egyet. amikor meglátta, hogy ki vagyok rám üvöltött.
-Mi a faszt csinálsz te idióta?
-Nem hallotad még? A hazugság vissza üt.
-Mi van?
-Megvettem az újságot és elolvastam a cikkedet.Hogy tehetted ezt két sztárral??Teljesen tönkreteszed a karrierjüket!!
-De ez az igazság!!
-Az most nem érdekel.-vágtam rá gondolkodás nélkül.Megrohamoztam a gépet és megnéztem,hogy min dolgozik.Természetesen megint a Rathbone család lejáratásán ügyködik.Ezt nem hagyhatom így,kinyomtam a gépet mentés nélkül.Mire Szinti sikoltozva lökött el a géptől.
-Te idióta se a képek se semmi nem volt még elmentve!!
-Hát akkor teljes sikert arattam.-vágtam rá pimaszul.Mivel úgy éreztem,hogy itt már végeztem egy újabb pofont vágtam le neki és kimentem az autómhoz.Beszálltam,majd kétszázzal indítottam.A zenét max. hangerőre tekerve téptem át a városon.Majdnem elütöttem egy-két gyalogost,de egyáltalán nem érdekelt.Most csak egyetlen dologra tudtam gondolni,s az ő volt.Rájöttem,hogy hogyan bosszulhatom meg mindezt Szintinek.Csikorgó kerekekkel megálltam és az út közepén irányt változtattam.Azonnal a munkahelye felé vettem az irányt.Az épületbe berobbanva elüvöltöttem magam.
-Hol van Melaine Froster??-kérdeztem,de nem jött válasz.Mindenki csak rémülten bámult rám.
-Hol van Melaine Froster??-ezúttal jött válasz.Egy halk cincogó hang igazított útba.
-Első emelet jobb épület szárny,ott jobbra és a 128.9-es szoba.
-Kössz.-vágtam oda és már indultam is a banyához.Feltéptem az ajtót és lecsaptam az asztalára.
-Megvan a következő cikk.-mondtam élesen.
-De maga nem is itt dolgozik.
-Nem számít,attól még észrevehetek dolgokat,amik az újság javára válhatnak.
-Hát akkor mondja.
-Szintia Perlaki sztárfüggőségben szenved.
-De hát ő az egyik legjobb dolgozónk.-értetlenkedett.
-Igaz,de attól még lehet sztárfüggő.-mondtam gonoszul,majd a nőre vigyorogtam.
-Tudja mit én nem vagyok újságíró dolgozza ki ön a témát,de legyen jó szaftos.-azzal kiléptem a szobából.
Visszaültem a kocsimba és folytattam azt amit eddig csináltam. Vagyis kétszázzal száguldoztam.

(Szintia szemszöge)

az arcom még mindig égett Réka pofonjaitól, de ettől függetlenül be kellet mennem dolgozni. Az épület előtt megállva épp Rékát láttam elszáguldani. Nem tudtam mit keres itt, de nem is érdekelt. Bementem az épületbe és azonnal Melaine Froster irodájához mentem. Amikor beléptem láttam, hogy valamin nagyon dolgozik. Annyira belemerült a munkájába, hogy fel se nézett rám, így megszólaltam, hogy magamra hívjam a figyelmét.
-Jó napot.
-Áááá szia Szinti. Nyugottan menj haza. Találtunk egy nagyon jó témát. Egy újabb egész oldalas cikk.
-Hát ez remek, de nem maradhatnák mégis bent. Nem nagyon akarok ma haza menni. Ősze vesztetem a lakótársammal.
-Nyugodtan, bár nem nagyon van ma mit csinálni.
-Köszi, majd körülnézek fent.
-Jó menj csak. -mondta. Hirtelen eszembe jutott valami.
-Ne segítsek a cikkbe? -ajánlottam fel
-Kösszi, nem kell elég segítség az, hogy itt vagy. -mondta és sejtelmesen elmosolyodott.
-Ja és, hogy tud az e heti újság cimlapjába segíthetsz fent. 
-Jó. -mondtam csalódottan. Pont azt nem akartam. Az volt a legrosszabb munka itt. na se baj, így legalább nem kell haza mennem Rékához, aki olyan mint egy időzített bomba. Csak sajnos nincs rajta visszaszámláló, hogy tudjam mikor robban.
Elmentem a címlapkészítőbe és elkezdtem összerakni,hogy mi legyen a címlapon.Tíz perc alatt kész lettem vele és indítottam a nyomtatást de az nem indult el.Idegesen felálltam,hogy megint mi van evvel a kibaszott nyomtatóval.Remek.Kifogyott a tinta.Hogy baszná meg az a jó nyomtató kurva anyja!!-káromkodtam idegesen.Leszedtem a nyomtató tetejét,majd elmentem nyomtató patronokért.Szerencsére a raktárban volt egy csomó,így felmarkoltam 10-et és elindultam a tetves nyomtató felé.Idegesen feltéptem a rohadt patronok dobozát és bele próbáltam passzírozni őket,de nem nagyon akart bele menni,ezért rábasztam egyet az egyikre,majd hirtelen elkezdett spriccelni belőle a fekete tinta.Nem csak az arcom meg a hajam,a KEDVENC PÓLÓM IS TINTÁS LETT?!
-Hogy lehetek ennyire idióta,hülye,szerencsétlen lúzer??!!-üvöltöttem magamból kikelve.Nem számítottam rá,hogy válasz érkezik az üvöltésemre,így nagyot ugrottam,amikor a hátam mögül valaki megszólalt.
-Nem tudom,hogy hogy lehetsz ennyire hülye.idióta,vagy nem tuddom mit mondtál,de azt se hogy hogy lehetsz ennyire sztárfüggő??-megfordultam és megláttam a mögöttem álló férfit,aki előző nap eligazított.
-Mi van??Mi bajod van??Miről beszélsz te idióta??
-Nincs semmi bajom,csak épp arról a cikkről beszélek,ami bekerült az újságba.-válaszolta higadtan.
-Hát az biztos nem én vagyok,mert én írok és nem szereplek benne.
-Bocsi,akkor összekeverlek valakivel.Nem te vagy Szintia Perlaki??
-De de igen.-mondtam sokkosan,mert végre értelmet nyert,az amit a főnököm mondott a beszélgetésünkor.Szóval ezért nem akarta,hogy segítsek neki.A kis pondró.Legszívesebben odamennék hozzá és lekevernék neki jó pár pofont,de nem akarom,hogy kirúgjon.Szóval levegő..kifúj...levegő..kifúj.
És próbáljuk mellőzni az ideg összeroppanást.Miután végeztem a cikk kinyomtatásával,és már mindenem tintás volt elbaktattam a főnököm irodájába.Az ajtó előtt újabb mély levegőt vettem és finoman bekopogtam.

A főnökömet kifejezetten jó hangulatban találtam,mert őt egyáltalán nem zavarta annyira a cikk,mint engem.
-Jó napot,a cikkről szeretnék beszélni.
-Ohh,hogy jutott hozzád el a hír.
-Asszem elég hamar jó barátokra tettem szert.
-Áá értem és megtudhatnám,hogy ki az a jó barát??
-Természetesen....-mondtam mosolyogva.
-Nem.
-Áá.értem,szóval ez ilyen titkos.
Igen,de nem ezért jöttem,honnan szedte ezt a baromságot,hogy én sztárfüggő vagyok??
-Egy jó barátjától.-mosolygott nyálasan.
-Oh,igazán jó barát lehet.-mondtam fintorogva,majd megfordultam és elhúztam a picsába.Az az a kocsimba..tudni illik úgy hívják a kocsimat.De legalább az én kocsim neve nem olyan visszataszító,mint a Rékáé.Az ővét fasznak hívják....

5.fejezet-Következmények

Sziasztok itt egy kis rövid feji, nem túl izgalmas, de ilyen is kell egy töribe. Reméljük tetszik és ez kifejtitek komikba.
Puszi: ♥Szinti♥Rékuu♥

(Réka szemszög)

Meló előtt beugrottam az újságoshoz,mivel Szinti képes volt hajnalok hajnalán felébreszteni,hogy elújságolja,hogy a cikke épphogy bekerült az OKI-be.Az újságot olvasva totálisan lefagytam.A negyedik oldalon hatalmas betűkkel ez állt:
JAKE RATHBONE EGY ALKOHOLISTA!
Jackson és Jake Rathbone a részeges testvérpár. Jake többször is lehányat testvérét június 30-án, A sztárért a mentősök jöttek. A testvére Jacksone minden érzelem nélkül nézte végig ahogy a testvérét elvitték a mentősök. A sztár belőtte a séróját halál nyugodtan beült az új BMV-jébe és haza ment. A rideg szívű egoista testvér egyáltalán nem foglalkozik a testvérével akinek igen nagy szüksége lett volna rá. Talán a híresség nála a szívtelenséggel van összekötve.

Hirtelen ötlettől vezérelve megfordultam,visszamentem az újságoshoz és lebasztam a pultra az újságot,aztán a képébe üvöltöttem.
-Nekem nem kell ilyen szar újság,dugja fel magának!!-majd sarkon fordultam és indultam a kocsimhoz.Hallottam,hogy az eladó még utánam üvöltözik és láttam,hogy az emberek jól megbámulnak,de nem foglalkoztam vele.Beültem a kocsimba,5-be raktam a váltót és elhúztam...
Amikor beértem a munkahelyemre,mint egy őrült csaptam be magam mögött az ajtókat.Az öltözőben leülve jöttem rá,hogy egyáltalán nincs semmi okom idegesnek lenni.Nem is ismerem Jaket és tényleg részeges.Plusz ami a sztárokkal történik az nem az én dolgom.Mégis emésztett a düh és nagyon utáltam Szintiát,hogy ezt le merte írni.Az öltözőből kirobbanva pont telibe vágtam az ajtóval a főnökömet és át is estem rajta.Remek úgy tűnik ilyen szerencsés lesz ez a mai.-gondoltam,miközben szitkozódva felsegítettem a főnökömet.Aztán mint az őrült mentem tovább.Ha jött egy beteg folyamatosan üvöltöztem vele,hogy hogy lehet egy ilyen részeg köcsög.Csak az újságcikk járt a fejemben és Jake.Ebédidőre már annyira ki voltam,hogy nem bírtam ki,hogy ne nézzek be hozzá,hogy mi van vele.A szobába belépve már előre féltem,hogy az ápolója megint le fogja üvölteni a fejem,de ez másodrangú volt az aggodalom mellett,amit Jake iránt éreztem.Mikor megláttam,hogy ki fekszik az ágyban a csalódottság elemi erővel tört rám.Azonnal észbe kaptam és az információs pulthoz rohantam,hogy megkérdezzem,hogy hol van Jake Rathbone.A csalódottságom eddig elviselhető volt,de ezután a hír után belülről emésztett fel.Elment,délelőtt jött érte a bátyja és elvitte.Egyáltalán nem láthattam,hogy milyen állapotban van.A szar nap csak ezután indult be igazán.A részegek özönlöttek és egy csepp szabadidőm sem volt.

(Jake szemszöge)

Reggelre végre jobban lettem,így értem jöhetett a bátyám.Soha nem szokott igazán annak örülni,ha a detoxikálóba kell értem jönnie,de ma különösen savanyú képet vágott.Az autóba beülve végre meg mertem szólalni.
-Mi van?Tudom,hogy megint teljesen leittam magam,bár nem emlékszem semmire,de ez eddig nem zavart téged ennyire.
-Míg te a hányástól fuldokoltál,addig egy fotós szorgalmasan kattogtatta a kameráját.Most komolyan kérdezed,hogy mi bajom van??-üvöltötte a képembe.Ezek után már meg se mertem szólalni.A sokk teljes erővel nehezedett rám.Egy év munkájának most vége.Jacksone folyamatosan azon dolgozott,hogy ne bukjak le,de ő se tud megvédeni mindentől.Neki is van élete,bár ezt eddig figyelembe se vettem.Csak magammal foglalkoztam és íme itt van a következménye.Az én hírnevemnek vége,a testvéremnek pedig összeomlóba van csak miattam.Miután hazaértünk a minivillánkba,azonnal a kocsma felé vettem az irányt.Készültem magam újra a sárga földig leinni,de a bátyám elkapta a kezem és beráncigált a házba.Újra kezdte az üvöltözést.
-JAKE RATHBONE EGY ALKOHOLISTA!
Jackson és Jake Rathbone a részeges testvérpár. Jake többször is lehányat testvérét június 30-án, A sztárért a mentősök jöttek. A testvére Jacksone minden érzelem nélkül nézte végig ahogy a testvérét elvitték a mentősök. A sztár belőtte a séróját halál nyugodtan beült az új BMV-jébe és haza ment. A rideg szívű egoista testvér egyáltalán nem foglalkozik a testvérével akinek igen nagy szüksége lett volna rá. Talán a híresség nála a szívtelenséggel van összekötve.-erre nem magamat,hanem a bátyámat kezdtem el sajnálni.Az író mindent úgy állított be,mintha ő valami szívtelen gonosz testvér lenne.Pedig mindenben ő segített.Én csesztem el az életemet és őt hibáztatják mindenért. Nem is a saját karrieremet, hanem az övét tettem teljesen tönkre.



Ha tetszik ha nem komizni:)

4.fejezet-A detoxikálóba

sziasztok itt az új feji reméljük tetszik és röhögtök egy kicsit, mert az elsőbe nem volt semmi vicces. Mondjuk ebbe sincs olyan sok, de legalább van. Puszi: Rékuu♥Szinti♥Kriszi♥





(Réka szemszöge)

Ma reggel izgatottan keltem. Lehet, hogy a detoxikálóba dolgozom, de az is munka és kell a pénz. Óda álltam a szekrényem elé és azon gondolkoztam mit vehetnék fel. Semmi illedelmeset az biztos hiszen egy detoxikálóba minek és ott úgy is át kel majd öltöznöm. Végül egy fekete cső farmer és egy köves piros póló mellett döntöttem. A tükör előtt állva rájöttem, hogy ez meg túl giccses. Levettem a pólót és egy sima feketét választottam. Na igen nem vagyok emos, de mindegy. Egy szempillaspirál és kész. Elvégre a részegeknek minek sminkelje magam. Lementem a konyhába ittam egy koffeines kávét, de nem ettem, ahhoz túl ideges voltam. Azt hittem, hogy Szinti még alszik, de amikor kiértem a ház elé, csak az én autómat láttam. Hát akkor ő már jóval korábban elment. Szívás. Beültem a kocsimba elővettem a térképet a táskámból és megnézzem, hogy hova is kell mennem. Ezek után indítottam. Az utakon elég sok autó volt, hiszen ez egy elég nagy város, de szerencsére időbe beértem a melóba. Amikor megálltam a dolgozóknak fenntartott parkolóba mindenki jól megbámulta az én kicsikémet. Hát igen Szinti pénze az én stílusom és íme egy tökéletes autó. Szeretek a középpontba lenni, de nem akartam elkésni így gyorsan beslisszoltam a portára. Amikor bementem megláttam azt a férfit aki ki jött hozzánk amikor szomszéd kutyával birkóztam.
-Áá..időben. Jó reggelt.Öltözzön át és körbevezetem az épületben.
-Köszönöm. -elindultam a férfi után és minden egyes terem után egyre rosszabbul lettem. Az egyikbe épp hányt valaki, a másikba hányatták, a harmadikba épp segítettek neki Wc-zni, a negyedik pedig a orvosi volt. Itt épp dolgoztak egy srácon. A fiú átlagos volt. Nem nagyon foglalkoztam vele. Kimentünk a teremből és mentünk tovább. Végül elértük a női öltözött ami előtt megkaptam a ruháimat és közölték velem, hogy minden ékszert le kell vennem. Még jó, hogy nem is vettem fel. Bementem az öltözőbe és kővé váltam.
-Helló cica mica, te új vagy.
-Igen, de te mit keresel itt?
-Épp üldögélek, ha nem tűnt volna fel.
-De, de feltűnt, de ez nem a női? -erre felnevetett
-Itt nincs külön női meg férfi. Na dumáljunk.
-Én szeretnék öltözni.
-Jó nyugodtan közbe beszélgethetünk nem? Relax béby relax merrelax?
-Na jó, de én egyedül szeretnék öltözni.
-Hát sajnos, azt nem lehet megoldani.
-Dehogynem,menj ki egy percre lécci.-mutattam az ajtóra.
-Hmm...nem,talán zavar a jelenlétem??
-Igen,menj ki egy orvoshoz, részeg vagy és azt sem tudod hol vagy.Na gyerünk.-mondtam egy kicsit rondábban.
-Dehogy megyek,hülye leszek kimenni.
-Háát jól van,te akartad.-sóhajtottam egy nagyot és felé indultam.
-Még kimehetsz. -figyelmeztettem, mert Szinti jól megtanított ütni és a rúgásaim se túl gyengék.
-Mit akarsz csinálni velem? Kitörőd a lábam és avval agyonversz vagy mi??
Hát ezen nagyot kellett röhögnöm. Ráestem a padra és azon feküdtem és röhögtem, gondolom meghallották, mert bejöttek az öltözőbe megnézni,hogy minden rendben van-e.Háát amit itt találtak,az egy értetlenül bámuló részeg hapsi volt és egy nevetéstől fetrengő lány.
-Hát itt meg mi történt??-kérdezte az egyik munkatársam.Bár fogalmam sincs,hogy hogy hívják.
-Semmi....semmi...csak..elsütött egy poént...-próbáltam értelmesen elmondani.
-Megtenné...hogy ...hogy kiviszi őt,amíg átöltözök??
-Igen,jöjjön.-ráncigálta ki a részeg pasit.
Miután lenyugodtam egy kicsit,bár az arcomon le nem vakarható mosoly volt, átöltöztem és elindultam megkeresni a főnököm,hogy megmondja,hogy mit is kell csinálnom.Bár ahogy elnézem ide nem kell valami nagy tehetség, hogy embereket hánytassanak és segítsenek nekik Wc-re ülni.Bekopogtam az "irodába" és benyitottam.
-Elnézést,de mit kell csinálnom??Mármint,hogy miben segítsek??
-Értelem szerűen ha hoznak egy részeget akkor lássa el, ha jól végzi a munkáját,akkor feljebb engedem orvos segédnek.
-Rendben van.Köszönöm. -próbáltam kedvesen mondani, de a fintort nem tudtam letörölni az arcomról.
Végig mentem a folyóson, hogy keresek egy ápolónőt és megkérdezem tőle, hogy hol várjak a betegemre amikor megláttam, hogy valakit hordágyon hoznak be és folyamatosan hány. Na ez gyorsan ment. Úgy tűnik ma nem fogok unatkozni. Gyorsan befutottam a kórterembe ahova a beteget vétik.
-Itt vagyok ellátom. -mondtam gyorsan, mert ahogy láttam a mentősök nem nagyon tudtak a beteggel mit kezdeni. Mondjuk én se ilyen melót képzeltem el, de az iskolába ezt is megkelet tanulni, bár akkor nem találtam semmit értelmét most mégis; jól jött.A pult ami az ágy mellett volt bemélyesztett volt így gyorsan óda fordítottam a beteghez és annak meg megemeltem a testét, hogy bele tudjon hányni.Miután végre befejezte a hányást visszafektettem az ágyba és ekkor láttam meg. A sötét barna göndör haja lágyan omlott a tökéletes arca mellé és a szeme ami normális esetben zöldesbarna lehet, most vérvörösen is gyönyörű volt. gyorsan észbe kaptam, hogy egy detoxikálóba vagyok talán nem itt kéne pasikat felszedni elvégre az előzővel semm jártam túl jól. Jobban megnéztem a férfit és felismertem Jake Rathbonet.
-Hello Jake bocsi a késésért...Héééé maga meg ki?
-Én az új ápoló vagyok láttam, hogy behozzák és gondoltam segítek.
-Hát rosszul gondoltad. Na ide figyelj kislány Jake Rathbonek egyetlen-egy ápolója van világos. Nem mondhatod el senkinek, hogy itt láttad, különben nagy bajok lesznek. Nem véletlenül kapott külön szobát. Senki nem tudhatja meg, hogy ő itt van. A kórház nagyon sok pénzt kap, hogy ezt titokban tartsuk. Érthető voltam? -üvöltötte le a fejem. A varázs, hogy egy ilyen férfit kezelhetek rögtön elmúlt.
-Igen értem. -mondtam és ezt sikerül úgy kimondanom, hogy nem remegett meg a hangom.
-Rendben, most távozhat. -mint a katonaságnál, vagy az is lehet, hogy még ott sincs ilyen. Na mindegy. Akkor kerítek magamnak valami elfoglaltságot. Félóra semmit tevés után találtam is magamnak tenni valót, ami nem volt valami kellemes, mert pont azt a férfit kaptam meg akivel az öltözőbe összefutottam. Miután végeztem haza mentem és nagy meglepetésemre Szinti még mindig nem volt otthon. Na jó mindegy valamikor csak megjön. Lementem a konyhába és csináltam magamnak tojásrántottát. Gondoltam, hogy Szintinek is hagyok, de kitudja mikor jön meg. És pont ezért nem is vártam meg. Fél-tizenkettőkor lefeküdtem és elég hamar el is aludtam.


UI: Szokás szerint komi♥